Kapcsolatunk Földanyával

Az elme szintjén Földanya élettelen sárgolyónak tűnhet. A modern közgazdaságtan úgy próbálja értékét mérhetővé tenni az elme számára, hogy számszerűsíti az „ökológiai szolgáltatások” árát. Mennyit ér az, hogy a méhek beporozzák a fák virágait? Mennyit ér az esővíz négyzetméterenként? Ezek ma már nem költői kérdések, a szakemberek komoly számításokat végeznek ennek kapcsán. Ez a példa jól jelzi, hogy az elmét követve a modern emberiség irányt tévesztett. De ezúttal is beláthatjuk, hogy az elmének is át kellene látnia saját elemző logikáját követve az összefüggéseket.

Az egyirányú folyamatokra épülő rendszerek működésképtelenek. A bolygó nyersanyagaiból szemetet gyártani; szenet, kőolajat, földgázt használva a légszennyezést fokozni; erdőirtással, túllegeltetéssel pusztasággá változtatni természetes élőhelyeket; túlhalászni az óceánokat – ezek mind egyirányú folyamatok. Földanya életképes ökológiai rendszerei körfolyamatokra épülnek. Egyetlen egy faj van a Földön, aki a negatív visszacsatolás kiegyensúlyozó szerepét látszólag kiiktatva egyirányú folyamatokkal éli az életét bolygó léptékű hatásokat generálva. Ez a „stratégia” működésképtelen. Az elme nem tudná megkülönböztetni a működésképtelen folyamatokat a működőképesektől? Szó sincs erről. Nem akarja alkalmazni a felismert összefüggéseket, mert rövid távú kényelmi szempontjai mást diktálnak. A kevésbé tudatos tömegeket ezek a szempontok vezérlik. Ezáltal könnyű őket irányítani. A hierarchia valódi csúcsán lévő döntéshozókat a – szintén rövid távú – pénzérdek vezérli. Így látszólag senkinek nem áll érdekében átalakítani a fennálló struktúrát. Kívülről szemlélve az emberiség viselkedése abszurd és érthetetlen. Sikerült létrehozni egy olyan társadalmat, amelynek zuhanó repülőgépén senki sem akar irányt váltani. A többség nem is tud a veszélyről; akik tudnak róla, azok pedig nagyrészt úgy érzik, hogy nem lehetnek hatással a rendszer egészére.

   Hogyan próbálja az elme feloldani ezeket az ellentmondásokat? A többség egyszerűen nem vesz tudomást a problémák valódi súlyáról. Ez a módszer egészen a repülőgép becsapódásáig működni tud. A másik lehetőség apró látszat-intézkedésekkel, a lelkiismeretet megnyugtató akciókkal „tenni a környezetért”, jellemzően úgynevezett „csővégi” megoldásokkal. Ezek a már kialakult tüneteket próbálják meg kezelni, azaz a rossz szokások hatását mérsékelni, mint például a szelektív hulladékgyűjtés vagy a „környezetbarát” eldobható nejlonzacskó.

   Ha szükséged van valamire (s igazán szükséged van rá), kívánságod teljesülésének sok módja van. Ha udvariasan fordulsz egy emberhez papír zsebkendőt kérve, vagy pedig fellököd az illetőt teljes erőből, majd a táskájában kutatva magadhoz veszel egy zsebkendőt, a végeredmény igen hasonlónak látszik. Mégsem azonos a kettő. Ezt a nyilvánvaló, egyszerű elvet miért nem sikerül alkalmaznia a „civilizált” embernek Földanyával kapcsolatban?

   Többek között azért, mert a mai ember elméje nem tekinti Földanyát élőlénynek. Lovelocknak újra fel kellett fedeznie a Gaia-elméletet a modern ember számára, pedig a természeti népek mindig is tisztában voltak azzal, hogy amint az ember is több fizikai testénél, Földanya is több fizikai valójánál. A natív kultúrák fenn is maradtak sok ezer éven keresztül, míg a modern civilizáció pár száz év alatt elpusztíthatja önmagát. Ez alapján még a „racionális” elme is elgondolkodhatna, hogy melyik szemlélet a primitív. Működőképes döntés volt-e megszakítani a kommunikációt, az élő kapcsolatot Földanyával? A nyilvánvaló következmények mind látványosabban jelentkeznek, de az elme úgy tűnik, csak a katarzisból képes tanulni.

   Ha az ókorban éltük meg kollektíven civilizációnk gyermekkorát, a mai ember Földanyához való viszonyában is hasonlóan viselkedik a már említett öntörvényű, hálátlan kamaszgyerekhez, aki az élvezeteket hajszolva csak akkor fordul anyjához, ha kell neki valami. Eszébe sem jut kérni, csak sáros cipőben végigtiporva a szőnyegen szó nélkül összeszedi, ami kell neki. A patinás bútorokat elviszi tűzifának, akár a téglát is kiveszi a szülői ház falából. Anyjáról tudomást sem vesz, majd köszönés nélkül távozik. Csakhogy esetünkben a tömegeknek jelenleg nincs hová távozni Földanyáról. A kamaszgyerek az általa szétrombolt, kifosztott szülői házban várja, hogy az összedőljön. Egy tudatos civilizáció nem azt nézné, hogyan vehet el, hanem azt, hogyan teremthet – bolygót, életet, szépséget. Az elme agymosásának, anyagba zárkózásának mértékét jelzi, hogy ez a nézőpont fel sem merül a legtöbb emberben.

   Az elme is tehet a változásért. Megtanulhat rendszerben gondolkodni, látva döntéseinek következményét. Egy Nyugat-Európában végzett felmérés például óvodásokat kérdezett meg az élet dolgairól. Többek között arról, hogy szerintük honnan van a családnak pénze. A kis emberkék mit is válaszolhattak erre? „Ha kell pénz, apa az utcán a falból szokott kivenni.” A kisgyerek nyilván csak a jelenséget látja, teljesebb összefüggésekkel nem foglalkozik. Mielőtt nevetnénk rajta, vegyük észre, hogy az egész emberiség ugyanezt teszi. Csak a jelenségeket látja, például a bolttól a kukáig. A reklámok világa és a környezet mintái által ébresztett igények határozzák meg döntéseit. Elterjedté vált a betegségek tüneti kezelése gyógyszerekkel; a rövid távú, szűk körben való gondolkodás, ami azt eredményezi, hogy mindenki óvja a lakásajtón vagy kertkapun belüli kis világát, amit igyekszik tisztán, kellemes hőmérsékleten tartani, elveszítve az egység érzetét egymással és a bolygóval.

   Ezt a szemléletbeli különbséget az elme számára a cowboy és az űrhajós példameséjével mutathatjuk meg. A cowboy-értékrend a nyugati típusú életstílust jelképezi. Ez a hozzáállás nem számol a korlátokkal, következményekkel; folytatja az erdők irtását, hogy néhány évig földet művelhessen a felszabaduló területen. Van olyan külszíni bánya Oroszországban, amely már szabad szemmel is látható az űrből. A kibányászott anyagból az ember rengeteg energia ráfordításával, veszélyes hulladékokat lerakva nyer drága, értékes fémeket. Ezek után az óriási áldozat árán szerzett fémet például üdítők csomagolására használja fel. Ivóvízzel húzza le a wc-t, azzal mossa fel a konyhát. A cowboy úgy gondolja, hogy a természet erőforrásai végtelenek.

   Ezzel szemben űrhajósunk kicsiny űrkabinjában tudatában van annak, hogy minden tettének következményeivel helyben kell szembesülnie, nem tud hová menni. Látja a kijelzőkön, hogy mennyi energia használható még fel, mennyi oxigén, mennyi ivóvíz áll rendelkezésre. Képes tehát rendszerben gondolkodni, és jól tudja, hogy a Föld nevű űrhajón kell okosan beosztania készleteit, vigyázva a vízre, levegőre, a lehető legkevesebb szennyezéssel élve.

   A mai emberiség úgy viselkedik, mint egy csapat duhajkodó cowboy – az űrhajón.

   Az elme feladata e tekintetben az lehet – amellett, hogy teret ad a szívnek –, hogy átlássa az ok-okozati összefüggéseket a bolygó szintjén is.

   Az új korszak új illemtan használatát kívánja meg, s a bolygóval való kapcsolatunk helyreállítását. Megtaníthatjuk az ifjú nemzedéknek, hogy az ennivaló nem a boltból van, hanem Földanyától. Száz évvel ezelőtt jelenlegi testünk jelenlegi anyagát szétszórva találtuk volna valahol bolygónkon a talajban, a fűben, az óceánokban és a felhőkben. Fizikai szinten is egyek vagyunk tehát vele. Próbáljuk meg testünket csak három percre függetleníteni Földanyától. Nem fog menni, mert újra levegőt kell vennünk. Mindezt látva az elme is megpróbálhatja megragadni az egységélményt a saját világában. Beláthatja, hogy a cowboyoknak semmi esélye sincs az űrhajón, felismerheti, hogy a szemléletváltás, az értékrend átformálása létkérdés saját maga és a gyermekei számára.

   De aki csak úgy tesz, mintha aludna, azt nem tudjuk felébreszteni. A szív és az elme új egyensúlyát megtalálva tudunk csak nyitni egy új világ felé, amelyben már nem zárkózunk el a kínos igazságok megértésétől, s immár nem a probléma, hanem a megoldás részei vagyunk. E folyamatban tovább lépni érdemben csak a lélek szintjén tudunk.

Best UK Bookis w.betroll.co.uk Will Hill
How to get bonus http://f.betroll.co.uk/ Betfair